"Mivel egy húron pendülünk
úgy döntöttünk, összeházasodunk"

Összeházasodunk, megházasodunk, egybekelünk, frigyre lépünk, ...

Számtalan gyönyörű szavunk van arra, hogy kifejezzük azt az egységet, ami az esküvővel kialakul.

Bár manapság már egyáltalán nem úgy alakul egy pár élete a házasság előtt, mint néhány évtizede, mégis valami megváltozik azon a bizonyos nagy napon.

Sokan bizonytalanok abban, hogy érdemes-e összeházasodni, változik-e valami ( jó vagy rossz értelemben? :) ).

Biztos vagyok benne, hogy ha megkérdeznénk a szüleinket, nagyszüleinket, ők hogyan viszonyultak ezekhez a kérdésekhez, náluk is felfedezhetnénk a bizonytalanság nyomait, hiába tekintettek más szemmel a házasságra az ő idejükben.

Valami azonban mégis megváltozott az évek során. 

Néhány pontban arról, hogy miért is nem olyan egyszerű kérdés, hogy házasodjunk-e vagy sem:

1. "Úgyis együtt élünk már, nincs értelme, úgysem változik semmi."

...De, ha nem változik semmi, az jó. Vagy nem? :) 

A házasság 2017-ben komolyabb változást egyértelműen nem abban fog hozni, hogy ezzel egyidejűleg össze is költözik a pár. Persze vannak, akik csak ekkor teszik meg ezt a lépést is, de valljuk be, mára nem ez a megszokott.

Jó esetben a pár már valamennyire kialakította a közös életüket, a mindennapok rutinját, a háztartás vezetésének mikéntjét, kezelik valahogyan a pénzüket, volt részük mindezek miatt számtalan konfliktusban (és persze örömben) ami aztán alakította a kapcsolatukat. A házassággal nem történik ezekben sok változás, hiszen az esküvő elcsendesedése után ugyanúgy a mindennapok, az "átlagos" hétköznapok maradnak, annak minden örömével és bosszúságával.

Mégis meggyőződésem, hogy azok, akik szeretetből házasodnak, kapnak valamit pluszban általa.

Egy megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan plusz érzést, amivel valahogy mégis többé, stabilabbá, szorosabbá válhat a kapcsolat. Egyfajta szövetség alakul ki.

2. "Majd ha jön a baba, egybekelünk."

Kétségtelen, hogy a gyermek születésekor nagyobb macera lehet apasági nyilatkozatot tenni, mint megházasodni, véleményem szerint ez mégsem lehet fő motiváció a házasélethez.

Fontos ugyanis, hogy a pár azért házasodjon, mert ők ezt szeretnék. Ne befolyásolja őket senki, még a születendő családtag sem.

A gyermeknevelésnek nem feltétele az, hogy házasok legyenek a szülők, így amennyiben pusztán csak azért házasodnának, mert "azt úgy szokás" , azt felejtsék el. :)

Szerencsére a gyermek boldogsága és kiegyensúlyozottsága nem ezen fog múlni. 

3. "Manapság mindenki elválik. A házassággal minden csak tönkre megy."

Az a kapcsolat, ami tönkre tud menni, az házasság nélkül is tönkre fog. Ebben az esetben valóban igaz, hogy "a házassággal semmi nem fog változni". Ilyen tekintetben valóban nem. :)

Legalább ennyire nem érdemes azt sem várni a házasságtól, hogy az majd megment mindent, megerősíti az egyébként gyenge kapcsolatot. Nem. A házasság csak az egyébként is erős kapcsolatot erősíti meg, a gyengére semmilyen hatással nem lesz, még csak tönkre sem teszi azt. 

Ami megront egy kapcsolatot, az nem a házasság.

4. "A házasság csak egy papír."

A kedvencem. :)

A házasságnak valóban része az a bizonyos papír, de aki csak a papír miatt házasodik, az igazából nem érti a házasság valódi lényegét. 

A házasságnak ugyanis nem a "szerződés" jellege adja meg a különlegességét, a mélységét, az maximum csak arra lehet jó, hogy valaki (pl. anyagilag) bebiztosítsa magát egy kapcsolatban. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy ilyenkor nem is házasságról, hanem szerződéskötésről érdemes csak beszélni. 

Ha valaki házasodik, annak természetes vele járója a papír, de a házas élet során, igazán nem annak lesz a legnagyobb jelentősége. 

A szertartások, hagyományok ugyanis sosem konkrétan arról szólnak, amin keresztül megéljük azokat. Olyan a házasságról "csak papír"-ként beszélni, mintha a karácsonyról "csak ajándék"-ként beszélnénk.

5. "Csak elszórunk rengeteg pénzt, másra is költhetnénk azt."

Az biztos, hogy a pénznek minden háztartásban és minden embernél mindig meg van a helye.

Házasságkötésre nem a napi megélhetésére szánt pénzből költ az ember, ahogyan egy lakásvásárlásra sem. Párhuzamot lehet húzni a két dolog között abban is, hogy mindenki az igényei és a lehetőségei szerint költ mind esküvőre, mind lakásvásárlásra. (Azzal a különbséggel persze, hogy az esküvő miatt igazán nem szerencsés hitelt felvenni.)

A legfontosabb, hogy a pár már előre megbeszélje egymással, hogy mik az igényeik az esküvőjük kapcsán, miről nem mondanak le semmiképpen, mihez nem ragaszkodnak annyira, stb. Ha ezt megbeszélték, érdemes pontosan megtervezni a költségvetést, hogy mire mennyi pénzt szánnak majd.

Ha pedig a megtervezett esküvő minden részletében boldogságot okoz, akkor végképp nem beszélhetünk pénz elszórásáról, hiszen nem feleslegesen költ a pár, hanem arra, ami számukra öröm.

Összeházasodni végső soron tehát csak akkor érdemes, ha érzi a pár a jelentőségét, a mélyebb tartalmát, túl lát az esküvői felhajtáson, és úgy gondolja, megtisztelő lesz a párjának a házastársává válni. A házasTÁRSává. Egy újabb gyönyörű szó. :)